Eléggé kiegyensúlyozott volt a harc állása. A fiúk küldték a jeget rám én meg könnyen kikerültem. Tudtam hogy a jégmágusok nem jók a közelharcban,ezért egyre inkább csökkenteni kezdtem a távolságot.Gray fancsali képpel jelezte azt, hogy tudja nem veszem komolyan a harcot. Így is volt,még csak mágiát se használtam ellenük,ellentétben amikor elég közel kerültem hozzájuk,mindig puszta kezes harcban támadtam.Egy jó pár erős ütést mértem a hasukba és a fejükre,Lyonnak még a szája is fölszakadt,melyből kicsit szivárgott is a vér. Lucy meglepetten nézte ahogy mágia nélkül elintézem őket, Natsu csak szimplán röhögött a srácok bénaságán, Erza meg mindenféle instrukciókat kiabált a fiúknak ellenem. De semmi se vált be,minek után én is mindent hallottam (halihó kifinomult hallású róka fülek) Egy idő után Gray és Lyon teljesen kifulladtak,míg én csak mosolyogva ácsorogtam,és elmélyülten nézegettem a cipőm orrát. Lyont ez valószínűleg nagyon felidegesítette,mert mint egy bepörgött strucc rohant felém egy hatalmas jég bárddal a kezében.Egy könnyed mozdulattal arrébb álltam,de a fiú újra támadott.Gray is nekem jött egy pöröllyel és rajtam kívül a környező összes dolgot elpusztították.Kezdett nyomasztó lenni a közelségük,úgyhogy végre alkalmaztam egy varázslatot:
-Kinro no gurippu!-mire a fiúk lába alatt a föld átváltozott két kézzé,és szorosan összeszorította a testüket.
-Hát gyerekek game over! Én nyertem!-ugrottam föléjük vidáman,majd elengedtem őket.
A fiúk morcosan néztek rám, a nézők elismerően gratuláltak nekem,Natsu pedig fölkapott és megpörgetett.
-Hát ez egyszerre lenyűgöző és ijesztő volt.-ismerte el Lyon.
-Azért ti se vagytok rosszak.
-Ez annyira nem ér! Direkt kivártad amíg kifáradunk,és csak utána használtad az erőd!-Botránkozott meg Gray.
-Ezt hívják taktikának aranyom!-pöcköltem meg a fiú orrát,majd visszamentünk a céhbe.
Gray igencsak duzzogott a harc miatt,Lyon pedig teljesen felpörgött az én "Nagyságomon" és bókokkal árasztott el.Közben persze ettünk egy kicsit és a küldetésekkel elárasztott táblát nézegetem. Már majdnem föladtam a keresést,mikor Makarov mester fölállt az egyik asztalra és neveket kezdett sorolni:
-Natsu,Gajeel, Wendy,Luna, Laxus ti gyertek velem egy kicsit!
Mind az öten gyanakvóan összenéztünk,majd a mesterrel félrevonultunk. Kicsit aggódó tekintete volt Makarovnak, a többiek pedig rettentő feszültséggel követték őt a tekintetükkel.Az öreg megköszörülte a torkát,majd neki látott:
-Mint azt ti is tudjátok Acnologia létezése nagy gond a világ számára,és nagyon veszélyes,mint ahogy azt már Luna is tapasztalta....Épp ezért egy pár céh most összefog,hogy végleg elpusztítsák....Ezek a céhek pontosabban: a Fairy tail, Blue pegasus Lamia scale, Saber tooth és a Raven tail. Azért hívtalak titeket,mert a Sárkányküldetésben ti fogjátok képviselni a Fairy tailt. Luna lesz a csapatotok vezetője,holnap a főkapunál találkoztok.
-Mester ezt nem teheti! Hogy legyek egy oldalon a Raven tail-el!?-kiabált mérgesen Natsu,mire Makarov egy gyilkos pillantással elhallgattatta a fiút.
Őszintén szólva nekem sem igazán volt ínyemre a dolog,de inkább csak csöndben bólintottam.
-Valahogy nem tetszik ez nekem....a Saber tooth nem az a fajta céh aki bárkinek is segítene.-jegyezte meg Gajeel.
-Engem is meglepett,de muszáj volt elfogadni őket is.-Mondta a mester majd felém fordult:-Tessék itt van céhenként a csapat tagok listája. És ha valakit szeretnél még a csapatba,nyugodtan megteheted,feltéve hogy beleegyezik. De ne feledd,úgy dönts, hogy akiket most összehívtam,azok a Fairy tail legerősebb mágusai...Ezzel csak arra akartam célozni hogy óvatosan dönts,ez egy S-osztályú küldetés.-azzal távozott is.
Mi öten savanyú grimasszal és egyszerre büszke arccal ültünk körbe egy asztalt,és hangosan felolvastam a neveket:
Lamia Scale:
-Lyon Vastia
-Sherry Blendy
-Sherria Blendy
Blue pegasus:
-Ren Akatsuki
-Ichiya Vandalay Kotobuki
-Eve Thylm
-Hibiki Lates
Ekkor nagyot nyelve forgattam a szemem,hisz az én "drágalátos" bátyámmal kell találkoznom. Marha jó. Persze a többiek kérdően nézték a reakcióm,hisz sose beszéltem nekik a családomról,és nem is szeretnék,ezért folytattam tovább az olvasást:
Raven tail:
-Flare Corona
-He? Csak egy tagot küldenek? Nem sül le a bőr a képükről,ez aztán marha nagy segítség!-kiáltott dühösen Natsu.
-Na de Natsu-san, így is örülünk, hogy legalább segítenek.-Mentegetőzött Wendy.
-Ugyan ne védd őket,ne keress mindenkiben a jót,bennük az nincs.-Szólalt meg végre Laxus is.
-Khm!...-folytattam az olvasást
Saber tooth:
-Rouge Cheney
-Yukino Agira
-Sting Eucliffe
-Nem! Ez nem lehet miért pont ő?!-kiáltottam föl bánatosan,mire Happy csak kuncogott.
A többiek szánakozó arccal tartották vissza a nevetésüket,Wendy azonban értetlenül pislogot.
-Miért pont Sting-et nevezték ki? Na jó én megyek és elásom magam!-álltam volna föl bőgicsélve,de Laxus és Gajeel megragadták a karom és visszarántottak a helyemre.
-Miért mi a baj Sting-sannal?-nézett Wendi bugyután.
Natsu és Happy fojtottan vihogtak a kérdés hallatán,Laxus gúnyosan vigyorgott rám,Gajeel.....hát szerintem ő sem értette a helyzetet.
-Még a tavalyi Mágia játékokon Luna és Sting harcoltak egymás ellen...és Sting nyert.-Jött oda Gray és vigyorogva figyelte ahogy az asztalt lefejelve sajnálom magam.
-De csalás volt!Valahonnan rájött arra,hogy a cukor a gyenge pontom és csúnyán kihasználta!-pattantam föl védeni magam.
-És igen ez a legviccesebb az egészben,hogy nem megverte,hanem csokival cukorral,meg mindenféle édességgel elterelte a figyelmét és kizárták a versenyből.-jött oda vihogva Cana is.
Amint ezt kimondta az egész céh egyszerre kezdett el nevetni. Fájó be vallani de igazuk volt. Egy percig sértetten álltam,majd én is vidáman nevettem a történteken. Majd komolyra fordítva a szót alapos át gondlás után bevettem még négy tagot a küldetésbe: Grayt, Erzát, Levit és Lucyt. Persze mind a négyen szívesen elvállalták,kivéve Lucyt aki vinnyogva egyezett bele,de csak azért mert én is olyan ijesztően néztem rá,mint Erza. Ezután kicsit edzettünk is,meg jókat beszélgettünk,majd este Gray és Juvia társaságában haza is mentem. Otthon Juviával felmentünk a szobánkba. A vízmágus látszólag nagyon vidámnak tűnt,amit nem tudtam nem észrevenni.
-Mi ez a vidámság?
-Olyan szép ez a nap! Tetszel Lyon-samának, így Gray-sama újra csak Juviájé!
-Biztos.....ha te mondod.Mellesleg mi ez a sok papír,meg ragasztó?-böktem az ágyon lévő sok holmira.
-Ja ez? Juvia elkészíti a nagy Fairy tail szerelem térképet,segítesz?
-Inkább kihagyom,csinálok vacsorát.-mentem le a konyhába.
Hamar elkészítettem egy kis salátát,sushit meg szendvicseket.Három tálcára fölpakoltam,és mindenkinek fölvittem a szobájába. Gray éppen zuhanyozott amikor meghoztam a kaját,így ott állt előttem egy száll törülközőben. Hát igen orvérzés level 9999,de nagy nehezen tűz piros fejjel letettem a tálcát,majd átsasszéztam Juviához.A lány megköszönte a vacsit,majd rémes fejjel nézte a saját művét:
-Te jó isten,megvagy húzatva Juvia!?-szaladt fel a szemöldököm,mikor megláttam a Szerelem térképet.
-Most miért Luna-san? Valami baj van?
-Csak annyi, hogy :
1. Stingel utáljuk egymást
2. Lyon még csak egy szimpla barát és nem vagyok belé szerelmes
3. Natsu olyan nekem mint egy kis öcsi
4. Azt mondtad hogy Fairy tail szerelem térkép,közben meg tele van egy csomó más emberrel,mint például Rouge és Yuki.
Juvia egy kis ideig gondolkodva nézte a hatalmas plakátot,majd összegöngyölítette és elrakta. Ezután leült mellém az ágyra és gyanakvó tekintettel túl közel jött hozzám.
-Aha! Juvia végig tudta!
-Mit is?
-Gray-samát nem tagadtad le,pedig őt is bejelöltem. Szóval Luna-san szereti Gray-samát!!!!-vicsorgott rám mérgesen a lány.
-Mi dehogy is,csak nem vettem észre.
Egy darabig gyanakodva nézett engem,majd megenyhült arccal kezdett el enni és olvasni. Huhh egy ideig megúsztam! Én is megvacsoráztam,majd hamar elaludtam.
Álmomban újra kisgyerek voltam,és kíváncsian hallgattam ahogy Gray mesél a múltjáról.Mikor végzett a szemembe nézve megkérdezte:
-És neked milyen volt a családod?Egyáltalán ismerted a szüleidet?
Feszengve tépelődtem a kérdésen,majd zavartan mosolyogva azt válaszoltam,hogy nem igazán szeretek róla beszélni.Legyen elég annyi hogy van egy bátyám,akivel nem vagyok túl jóban.Gray nem akart kérdezősködni,leült egy fa tövébe és elkezdett a színes virágokkal játszani.Csatlakoztam hozzá,és elkezdtem a földet bámulni.Kis idő után a jégmágus felém hajolt,és egy apró világoskék virágot tűzött a hajamba.
Reggel igencsak korán ébredtem,és Grayyel együtt sietősen a főbejárathoz mentünk.Persze előtte Juvia vinnyogott egyet,hogy ő is jönni akar,de egy ijesztő nézéssel lebeszéltem róla. Mikorra odértünk már mindenki minket várt. A legtöbben csöndben elvoltak magukban,kivéve Natsut,aki Gajeelt akik vitatkozott valamin. Mikorra halltávolságon belülre érkezte mind a kettőnek megragadtam a fülét,lehúztam magamhoz (ami bő 30 centit jelentett) és mérgesen a békülésre kényszerítettem őket. Ezután Sting jött oda mellém. Szőke haja a szokásosan állt tökéletesen,karján és hasán az izmok sokkal jobban feszültek mint tavaly.Kárörvendő mosollyal le nézett rám,és és flegmán megszólalt:
-Hé törpe hercegnő,ha te vagy a főnök legalább időben gyere ide.
-Megüsselek vagy összeesel magadtól szőke?-Lábujj hegyre ágaskodtam,hogy magasabbnak tűnjek,arcomat felfújtam,szemöldököm mérgesen összehúztam és egyenest Sting szemébe néztem. A fiú ugyanezt tette,annyi különbséggel,hogy lefele nézett az én szemeimbe és dühösen néztünk egymással percekig farkas szemet.
-Jajj itt aztán nagy balhék lesznek.-Nézett ránk ijedten Lucy.
2015. február 7., szombat
2014. december 29., hétfő
Jégmágusok akár a vámpírok:veszélyesek és elcsábítanak
Kiderült,hogy amikor Makarov-mester azt mondta hogy mindenhova Gray-el kell mennünk,azt szó szerint kell érteni,így a jégmágushoz kellett költöznünk egy teljes hónapra.Mikor Gray tudatosult ezzel lefagyott arccal figyelt engem,majd Juviát. Valószínűleg bele gondolt abba hogy együtt kell élnie két lánnyal is. Juvia persze ugrált örömében hogy "Gray-sama-val" lakhat,én meg nyűgösen indultam haza összepakolni a 'túlélő' felszerelésem. Natsu és Happy persze elkísértek engem egy kis ingyen vacsi reményében.De valami nem stimmelt....Natsu csöndes volt,és morcos is.Az én kis sárkányom (mert így szoktam becézni) nem szokott rosszkedvű lenni,főleg ha kajálni megy:
-Látom rajtad hogy valami baj van,nem mondod el mi bánt?-néztem rá aggódó tekintettel.
-Nem érdekes.....csak belegondoltam hogy ha Gray-hez kell költöznöd,akkor nem tudok veled aludni,és nincs kivel szórakoznom esténként.-pirult el kicsit.
-Ugyan már,attól még hogy máshol lakom,ugyanúgy ellehetünk.És különben is....tudom hogy néha Lucy-hoz szoktál "betörni".Na mesélj mi van köztetek?-húztam a számat ördögi vigyorra.
-Nincs semmi....csak jobban főz mint te!
-Na várj csak te kis zabagép,ezt neked!-löktem be a mellettünk lévő folyóba.
Natsut igen csak meglepte ez a mozdulatom,így jó nagyot csobbant.Mikor a felszínre jött levegőért vihogva elkezdett fröcskölni,én azonban könnyedén hátrább léptem.Ekkor Happy hátulról elkapott és felrepített:
-Neko-chan te is fürödj Natsuval!
Gyerünk Happy engedd el!-szurkolt Natsu az exceed-nek.
-Aye sir!-mire én csak zuhantam.
Egy hangos kiáltással a vízbe zuhantam,a hullámok pedig odébb sodorták Natsut. Vigyorogva a felszínre törtem,és ráugrottam a fiúra,aki a derekamnál megragadott és elhajított.Nagyot csobbantam,majd elkezdtem Natsut fröcskölni,így közelebb jutottam hozzá,majd végre le tudtam nyomni a víz alá.Kis sikerélményemet azonban egy kéz szakította véget,ugyanis valaki kirántott a vízből,majd Natsu is kikecmergett.
-Most komolyan,muszáj minden hülyeséget megcsinálnotok?Zavarjátok a lakókat a hangzavarral!-nézett ránk Erza szigorú szemmel.
Happy és Natsu persze nem ellenkeztek,bólogatva indlak tovább,én azonban sunyin odavigyorogtam a vörös hajúnak:
-Meg kéne tanulnod ellazulni,ahelyett hogy dirigálsz!-majd válaszra se hagyva időt felzárkóztam a fiúkhoz és mentem haza.
-Nem gondolod hogy túl szigorú voltál Erzához?-nézett rám Happy.
-Miért,Nem mondtam igazat?
-De....de te is tudod hogy Erza milyen,nem kéne mindig vitáznod vele.-szállt be Natsu is.
Nem szóltam semmit.Tudtam hogy a fiúknak igazuk van.Tényleg kicsit gonosz vagyok Erzával szemben,de nem tehetek róla,egyszerűen nem kedvelem.Utálom a mindig komoly szigorú és dirigáló embereket,márpedig én csak ilyennek látom a vöröskét.Mikor hazaértünk a két fiú egyből letámadták a hűtőmet,én pedig bementem a szobámba pakolni.Két hatalmas bőröndöt tele pakoltam a cuccaimmal,egy válltáskába pedig pár könyvet dobáltam és kész is.
-Natsu elmentem,vigyázz a házra!-és már mentem is.
Gray-el a céh előtti szökőkútnál beszéltük meg a találkozót.A fiú ott ült a szökőkút szélén és a vízzel játszott.A cseppeket az ujjaival jéggé dermesztette,majd manipulálva a jégdarabkákat különböző formák jöttek ki.
-Biztos hogy mindent elhoztál amire szükséged van?-nézett rám cinikusan.
-Ugyan csak azt hoztam ami nélkül nem tudok élni.-vigyorogtam miközben Gray átvette a cuccom,és mutatta az utat.
Meg kell hogy jegyezzem igen csak vicces látvány volt ahogy az izmos és büszke jégmágus két rózsaszín bőröndöt húz maga után,míg én egy szem válltáskával tipegek mögötte.Persze nem tudtam befogni a számat,és elszóltam magam:
-Tudtomlag én lettem a cseléded és nem fordítva.
Ekkor Gray vállat vonva tovább ment,és csak elmotyogott egy -"nem fogom kihasználni a helyzetet." Erre csak mosolyogni tudtam,mert mindenki elfelejti hogy hahó a hatalmas nagy róka füleim nehogy kiszúrják a szemed ember!Mikor Gray beinvitált a lakásába igen csak furcsállva néztem az éppen a fürdőből kilépett törülközőbe bugyolált Juvuára,aki nem is zavartatta magát a jelenlegi szituációban,miszerint Gray előtt állt egy szál törülközőben,sőt amint meglátta a fiút teljesen izgalomba jött:
-Gray-sama segítenél Juviának ráadni a maid ruháját?-lóbálta a fiú előtt a szatyrot.
-Dehogy is old meg magad!-nézett ridegen Gray.-Luna itt a maid ruhád neked is.-vágott hozzám egy szatyrot és kajánul mosolygott.
-Azt ne mond hogy te vettél nekem cseléd cosplayt?-néztem döbbenten.
-Ne nézzél ennyire perverznek! Az a vénember elküldte Mirát két jelmezért,ő pedig Juviának adta.
-Ugye nem bánod ha majd holnap jelenek meg ő méltóságod előtt? Csak mert este kilenckor már fölöslegesnek tartom az egészet.
Gray vállat vont,majd bevitte cuccaim a vendégszobába.Nem volt valami nagy hely,csak két ágy,kis éjjeli szekrény és egy bazi nagy fehér ruhás szekrény volt benne.Király,ezek szerint Juviával szobatársak leszünk. Gray magamra hagyott,majd szép gondosan kipakoltam a cuccaim.A ruhákat a szekrénybe hajtogattam,az éjjeli szekrénykémre a könyveim kerültek,az ablakpárkányt pedig kibéleltem jó sok párnával,mely a rózsaszín minden árnyalatával díszelgett. Juvia is bejött.Csöndben fölöltözött,és az ágyában írta a naplóját.A borítóján már egyből ki lehetett szúrni Gray egyik képét,amit a Heti mágus fotózáson készült,és még posztert is készítettek belőle.Nem gonoszságból,de melyik csaj olyan beteg hogy Gray-t tegye ki a falára,vagy használná dísznek....ebben meg is találtam a választ,csak éppen nem hiszem hogy sok olyan őrült lány van mint Juvia. Nem rossz értelemben őrült,csak olyan furcsa módon fejezi ki a szerelmét,ami az én szememben inkább csak rajongásnak tekinthető.
Fogtam a fürdős cuccaim és levonultam tisztálkodni.Mivel nem otthon vagyok,és azt se szeretném ha Gray esetleg rám nyitna,ezért gyorsan zuhanyoztam,és villámgyorsan még a fürdőszobámba felkaptam a pizsamám.Mikor elkészültem visszavittem a cuccom a szobámba,majd lebaktattam a konyhába ahol a tipikus a "pasi nem tud főzni,mégis megpróbálja lenyűgözni a vendégeit" szituáció tárult a szemem elé.És egyenesen szétpukkadtam a nevetéstől,mikor megláttam hogy egy szál boxerben magára akasztott egy virág mintás kötényt és egy fehér séfsapkát.Mellette épp fölrobbanni készült valami lötty a tűzhelyen,de még így is tökéletesen nézett ki,egy folt se volt rajta sehol. Egy ideig szórakozottan néztem a szerencsétlenkedését,majd odamentem hozzá:
-Ne segítsek?Ha jól tudom én vagyok a cseléd,és azok után ahogy elintéztünk Juviával inkább pihenned kéne.
-Ugyan hagyd csak,semmi bajom
-Biztos?-értem hozzá 'finoman' a bordáinak ahhoz a részéhez ahol be volt kötözve.
Gray fájdalmasan felszisszent,majd átgondolva a dolgokat helyet adott nekem a konyhában,ő pedig a bárasztalnál leült és engem figyelt.Gyorsan felmértem a terepet,majd a használhatatlan dolgokat kidobtam,az edényeket pedig elmosogattam,majd átnéztem a hűtőt:
-Ő felsége mit szeretne a mai vacsora asztalon látni?-vigyorogtam huncutul.
-Hm....esetleg egy pizzát!
Ekkor Juvia is lejött hozzánk,és felajánlotta a segítségét,amit el is fogadtam.Elővettem a lisztet az élesztőt és a többi tésztához kellő dolgot (nem írom le az egész receptet,végül is ez nem egy főző műsor) majd alaposan összegyúrtam a tésztát.
-Juvia kinyújtanád a tésztát kérlek?
-Persze,de milyen vastagra?
-4-5 centire,és próbáld meg úgy hogy beleférjen a tepsibe.-mosolyogtam rá kedvesen.
Furcsa volt Juviával "normálisan" beszélgetni,még ha csak pár mondat is volt.Közben elkezdtem sajtot reszelni,és szalámit szeletelni.Közben a vízmágus ügyesen megcsinálta a tésztát,így együtt pakoltuk rá az alapanyagokat,majd mehetett is a pizza a sütőbe.Addig is Gray kitalálta azt az eget verő ötletét amit úgy hívnak:Vetkőzős póker.Na jó az a része jól hangzik ha Gray vetkőzik,de 1. rajta már eleve alig van ruha, 2 én nem fogok vetkőzni semmi pénzért se 3 nem is tudok pókerezni.Mikor ezt kijelentettem Gray vigyorogva benyögte hogy a cselédje vagyok,úgyhogy muszáj. A mocsok,még hogy nem használod ki? Juvia sem igazán volt oda az ötletért,de nem annyira tiltakozott mint én. Szóval leültünk kártyázni.Mindenki ide-oda pakolgatta a lapokat,egyedül én bámultam bambán,és próbáltam a többieket követni,ami annyiból állt hogy Gray mindig rám szólt amikor meg kellet szabadulnom egy ruhától. (a játék előtt magamra kaptam a fél ruhatáramat.) És hipp-hopp már csak egy trikó és egy short maradt rajtam. Juvia és Gray csak vihogott a bénaságomon,így inkább kiszálltam a játékból a "megnézem a pizzát" kifogással. Pár perc múlva már tálaltam is a vacsorát.Mind a hárman alaposan bezabáltunk,majd lefeküdtünk aludni. Juvia úgy aludt mint a tej,csak néha hallottam ahogy Gray nevét mondogatja,meg egyszer az enyémet is mondta,de olyan félelmetesen,hogy egy percre megijedtem tőle. Valahogy nem tudtam elaludni,már hozzászoktam hogy Natsut átölelve alszok el....hiányzik az én kis sárkányom. Fölkeltem,hátha Grayt még ébren találom. Óvatosan benyitottam hozzá,de láttam hogy az ágya üres.Bizonytalan léptekkel beljebb mentem a szobába,ekkor láttam hogy a fiú az erkély korlátán csücsül,s nézi a holdat.Odamentem hozzá,majd egy bólintással köszöntünk egymásnak. Pár percig csöndben álldogáltam az ajtónak támaszkodva.Gray nagyon elvolt a saját gondolataival,ugyanis észre se vette mikor közelebb mentem hozzá egy takaróval a kezembe.Egyedül azt vette észre mikor a hátára terítettem a takarót.
-Köszi.
Felültem mellé a korlátra,majd vele szembe ülve feltettem neki egy kérdést,amit már jó ideje vagy nem tudtam vagy elfelejtettem feltenni:
-Tulajdon képen mi a bajod Juviával? Nagyon klassz lány csinos meg minden,oda van érted,te meg mégis bukó vagy vele meg lepattintod....Pedig nagyon illenétek egymáshoz.
Gray-t kicsit mintha sokkolta volna a kérdésem,feszülten gondolkodni kezdett,de percek után sem tudott választ adni a kérdésemre. Ekkor mosolyra húztam a számat,majd mélyen a szemébe néztem:
-Vagy úgy,szóval te magad se tudod.-még mindig semmi felelet.
Ahogy néztem ez a téma veszett fejsze,úgyhogy inkább témát váltottam:
-Milyen szép is a teli hold! Varázslatos a fénye,nem gondolod?
-Öm...de az,nagyon szép!-rezzent meg a jégmágus.
Láttam rajta hogy túlságosan is elmerült a saját kis világába,így inkább otthagytam.Elköszöntem tőle egy "Jó éjszakával" majd én is elmentem aludni. Ahogy bezuhantam az ágyamba szinte rögtön elnyomott az álom.
-Juvia ne tökölj már annyit,le akarok fürödni!-ordította Gray
-Na de Gray-sama Juviának idő mire olyan szép lesz hogy Gray-sama láthassa!
Nyűgösen kikeltem az ágyamból.A hajam tiszta kóc volt,szemeim alatt hatalmas karikák éktelenkedtek.Egy hatalmas párnával a kezemben battyogtam le a fürdő szobához. Esküszöm ezzel fogom mind kettőt megfojtani! Épp mikor leértem jött ki Juvia a fürdiből. Ekkor én fejen vágtam a párnámmal Grayt,majd a lányt is.
-Kuss legyen,aludni szeretnék!-azzal épp indulni készültem visszafelé,de láttam hogy a kanapé közelebb van,ezért jobbnak láttam oda letelepedni.
A szokásos összegömbölyödésben magamhoz szorítottam a párnát,és lehunytam a szemeimet hogy pihenjek még egy kicsit.Erre a két jó madár csak nem bírja befogni a száját,együtt cseverésznek arról hogy mi legyen a reggeli.Na jó most nem a dühtől,hanem inkább a döbbenettől ültem föl és riadtan néztem Gray-re:
-Úristen te beteg vagy?Hisz te kedves vagy Juviával!-kiáltottam föl.
-Ugye Luna-san,Juviának is feltünt,de Juvia csak örül annak hogy Gray-sama kedves!-dobálta vigyorogva Juvia a kék haját.
-Most mit lepődsz meg így? Te mondtad hogy mindig bunkó vagyok vele.-rángatta meg a vállát a jégmágus.
Szótlanul bevonultam a fürdőbe,majd felvettem a maid ruhámat,és Juviával együtt Gray elé járultunk,hogy véleményezzen minket.
-Hm.... aranyosak vagytok.-állapította meg a fiú.
-Szerintem inkább idétlen.-grimaszoltam,majd neki láttam én a reggeli készítéséhez.
Most csak pár szendvicset kaptunk be,majd indultunk is a céhbe. Natsu már az ajtó előtt várt,és elmesélte milyen borzalmas éjszakája volt,hogy nem volt ott az ölelős párnácskája (én) és hogy minden rendben van az én házamban,Happy még ki is takarította.
A céhben minden a szokásos volt,egy dolgot kivéve:volt ott egy nem ideillő mágus. Ezüsten csillogó tüsi haja alatt egy igencsak jóképű vigyorral találtam szembe magam. A fiúnak gyönyörű szép sötét íriszei és telt idomai csak úgy megbabonáztak.Gray dühösen lépett oda a fiúhoz:
-Lyon te meg mit keresel itt?Talán nem harcolni akarsz?
-Nyugodj le Gray,csak átutazóban vagyok,látogatni jöttem.-válaszolt csengő hangon a csodaherceg.
Egy pillanatra elgondolkodtam...Lyon? Olyan ismerős ez a név. Hát persze
-Gray ez az a Lyon akivel gyerek korodban együtt tanultál?
-Igen az.-mondta a jégmágus lehangoltan.
-De te azt mondtad hogy egy arrogáns bunkó,nem pedig egy ilyen csodaherceg.-vigyorogtam meggondolatlanul.
Ekkor az ezüst fiú odajött hozzám,letérdelt és kezet csókolt nekem:
-Hello kis hölgy,még nem találkoztunk! Lyon Vastia vagyok.
-Sz..szia. Luna Lates vagyok.-Pirultam el.
A többiek döbbenten figyeltek engem.Valószínűleg azért mert még sose láttak engem....úgy fiúval....na értitek,még sose látták hogy nekem tetsszen bármelyik fiú.
-Oh te vagy az a Luna Lates? Hibiki kishúga,aki a legerősebb démon ölő mágiát használja?-döbbent le Lyon.
-Igen,ennyire meglepő?
-Egy kicsit. Arra számítottam hogy egy ilyen híres mágus mint te valahogy úgy fog kinézni mint Erza-san. Nem pedig egy ilyen finom és vidám kis hölgyre mint amilyen te vagy.
-Hé nem csajozni jöttél!-mordult rá Gray Lyonra
-Mért?Csak nem a barátnőd?
-Dehogy! Csak nem kell nekem az hogy elcsábítsd társamat a céhtől.
Hú,már szinte láttam is ahogy a cuki vérfarkas (Gray) és a szédítően dögös vámpír (Lyon) összecsap értem.Ahogy mind a ketten felém közelednek és a tekintetükkel próbálnak elcsábítani.Na elég az ábrándozásból,vissza a valóságba!
A két jégmágus már épp egymásnak ugrottak volna,ekkor Juviával egymásra néztünk.Szinte mind ketten ugyanarra gondoltunk,gyorsan a fiúk közé álltunk. Juvia Gray oldalára (hova máshova?) én pedig Lyon mellé.
-Ugyan fiúk,ne rivalizáljatok,Juvia nem tűri a balhékat!-nézett fenyegetően a lány,a fiúk pedig rendre elhallgattak.
Hm....ilyenkor úgy emlékeztet Erzára,hogy borsódzik tőle a hátam. Ekkor támadt egy hirtelen ötletem:
-Hé fiúk ha már ennyire harcolni akartok,akkor legyetek csapatban ellenem.
-Hehe ez nem is rossz ötlet!-vigyorgott Lyon
-Én a helyedben nem tenném.
-Ugyan miért? Csak nem nyuszika vagy Gray?
-Tudod mit rendben,vállalom,de Luna ne merészeld visszafogni magad,úgy mint Juviánál!-vigyorodott el a fekete hajú.
-Szinte már vártam hogy ezt mond.
-Hú ez egy nagyon izgi meccs lesz,Luna küzdjetek az edző pályán,látni szeretném a végeredményt.-vigyorgott Lucy.
Bólintottam,majd kimentünk.A fiúk gyorsan átbeszéltek valamit (gondolom a taktikájukat) majd velem szembe álltak....és levették a pólójukat mind a ketten. Te jó ég azok a gyönyörű izmok. hm....de nyalnám.... miket beszélek? Koncentrálnom kell,ők most ellenfelek.
-Indulás Gray!
-Rendben,támadás!
Majd a két jégmágus egyszerre küldték felém a mágiájukat....
2014. december 28., vasárnap
Barát vagy ellenség? Azt hiszem mind a kettő...
Juvia ördögi tekintettel küldte rám az újabb adag vízsugarat,majd pár lépéssel könnyedén kiugrottam előlük.Elővettem egy apró kis fémrudat,amely egy mozdulattal 'kinyílt' az én démon dárdámmá.Suhintottam vele egy párat a levegőben majd kimondtam a varázslatot:
-Akuma senjo! /démon harcmező/-Ekkor egy pillanatra megállt az idő,majd egy arany fénycsóva keretében Gray,Juvia és én eltűntünk.
Egy hatalmas erdő közepén álltam egy lebegő sziklatömbön.Ahogy óvatosan körbe néztem egy jó pár sziklával arrébb Juvia és Gray egy másik lebegő földrészen egyensúlyoztak bizonytalanul.Vigyorogva közelebb ugráltam hozzájuk,de Gray mellém ugorva fogta meg a csuklóm és aggódó tekintettel meredt rám:
-Luna kérlek ne küzdj meg vele!Te is tudod hogyha most harcolsz akkor elveszted a fejed és kinyírod Juviát. Könyörgök ne tedd!
-Áúúú Juvia hol van.....Luna-san és Gray-sama együtt!?Ezt nem hagyhatom!Water Cane!
Már épp válaszolni akartam Graynek,mikor láttam hogy Juvia egy hatalmas víz ostorral hasította ketté a szikla tömböt amin álltunk,így gyorsan átugrottam egy másik föld darabra. Gray azonban már nem volt ilyen ügyes,így egy alacsonyabban lévő kőre zuhant.
-Hová hoztad Juviát? Mi ez a hely!?
-Tudod....ha már ennyire ragaszkodsz a harchoz,akkor arra gondoltam hogy ne romboljuk le a várost,így használtam egy mágiát,amely egy saját magam által kreált harci terepre teleportált minket.Úgyhogy azt ajánlom ne essél le nagyon a sziklákról,mert az erdő csak egy puszta illúzió.Odalent a végtelen mély van.Most pedig inkább azt magyarázd el miért akarsz megölni.-forgattam a szemem cinikusan.
Pontosan tudtam mi az oka rá,de azért kíváncsi voltam a válaszára. Juvia teljesen elpirult,és az ujjaival malmozni kezdett:
-Hát....láttam hogy Gray-sama jobban szereti Luna-san-t,ezért be akarom bizonyítani hogy sokkal jobb vagyok mint te!Gray-sama remélem szurkolsz Juviának!-integetett az említettre,mire az dühösen elkiabálta magát:
-Te hülye meg akarod öletni magad!?Hagyd abba a marháskodást,és ne csinálj baromságot!
-Nyugi Gray visszafogom magam,ne aggódj!-Integettem le neki
-Gray-sama nem hiszi el hogy Juvia nyerni tud?-bőgött Juvia. -Ez is Luna-san hibája!Túl sokat van Gray-sama-val ezért elfelejtette hogy Juvia milyen erős!-nézett rám gonosza.
-Hm...rendben,akkor kezdjük!-vigyorogtam el.-Kinro no ken!/arany farkas ökle/
Ekkor egy hatalmas ökölbe húzott kéz alakú föld darab száguldott Juvia felé.A lány nem nagyon tudott kitérni a mágiám elől,ezért a sziklával együtt ő is teljesen összezúzódott.A teste mindenütt tele volt horzsolásokkal és lila foltokkal,mikor megláttam zuhanni.Egy gyors kézmozdulattal oda irányítottam alá egy földszigetet.
-Látom hogy visszafogod magad!-jegyezte meg cinikusan Gray.
Juvia nagy nehezen felállt.Láttam rajta a harcolni akarást,és hogy ennyi nem elég ahhoz hogy föladja.Pár méterrel arrébb ugráltam tőle,majd vártam a következő támadását.Szinte olvasni lehetett az arcáról hogy most valami nagyon erős támadásra készül,ezért biztonságból elő vettem a dárdámat.
-Whirpool!-indított felém egy hatalmas vízrengeteget.
-Kinro no houkou! /arany farkas üvöltése/
Csak ekkor vettem észre hogy Gray közénk ugrott,így mind a kettőnk csapása őt találta el. Már nem tudtuk eltéríteni a csapásunkat,így egy hatalmas robbanás közepette csak Gray fájdalmas kiáltását hallottam.Gyorsan abbahagytuk Juviával a támadást,és a zuhanó Grayhez ugrottunk.A fiú nem volt eszméleténél,teste csupa zúzódás volt.Aggódva vissza teleportáltuk magunka a városba.
-Luna-san most mit tegyünk?-nézett rám Juvia könnyes szemmel.-Gray-sama miattam fog meghalni?
Láttam az arcán a kétségbe esést,ami aggodalommal töltött el engem is.Gyorsan végig futott az agyamon hogy mi is történt,majd belém csapott az isteni szikra:
-Segíts fölemelni!Wendy majd meg gyógyítja.
Juviával nagy nehezen a vállunkra emeltük a fiút,majd vissza mentünk a céh-be.Hála az égnek Wendy még bent volt,így gyorsan felvázoltam neki a történteket:
-Megteszem ami tölem telik.....de két nagyon erős mágia találta el,így szinte biztos hogy nem fog rögtön helyre jönni.-mondta a szél mágus,majd neki látott a gyógyításnak.
Közben megjött Makarov-mester is és szigorú,dühös tekintettel figyel minket.Külön hívott engem és Juviát is,és kikérdezett minket.Újra elmondtam a történteket,majd Juvia is,végül Makarov-mester egy jó ideig gondolkodott mi legyen velünk. Láttam a szadista tekintetét,ami azt jelenti,hogy a büntetésünkön agyal.
-Mester,kérem ne büntesse meg Luna-sant,nem ő tehet a dologról!-mondta Juvia bűnbánóan.
Őszintének láttam hogy sajnálja a dolgot.Nem akartam hogy egyedül vigye el a dolgot,ezért én is beszálltam:
-Ugyan Juvia, az én hibám hogy egyáltalán bele mentem ebbe az egészben.
-De Juvia volt aki túl reagálta. Tudom hogy Gray-samaval nagyon jó barátok vagytok,és Juvia féltékeny volt. Juvia nagyon sajnálja. Luna megbocsájtasz?
-P..persze.Semmi baj.
Ekkor Makarov-mester összecsapta a tenyerét és büszkén mosolygott ránk.
-Ilyenek az igazi Fairy Tail mágusok! Kiállnak egymásért,és megbocsájtanak egymásnak.Büszke vagyok rátok lányok! A büntetésetek annyi, hogy egy hónapig mind a ketten Gray cselédjei lesztek egy teljes hónapig.Ez azt jelenti hogy kis maid ruhában kell őt mindenhová követni és minden,ismétlem MINDEN kívánságát teljesíteni.
-Jupiiii!Éljen!-örömködött Juvia.
Én már kevésbé örültem a hírnek,sőt egyenesen kirázott a hideg hogy maid ruhában kell járkálnom.Ellenkezni azonban már nem mertem,nem akarom hogy még rosszabb legyen a bünti.
Wendy vidáman odajött hozzánk hogy Gray már föl is ébredt,és kutya baja.Ekkor Makarov-mester súgott valamit Gray fülébe,amitől a fiú kárörvendően kezd rám vigyorogni.Majd mikor a mellettem álló Juviát pillantja meg teljesen lefagyott és rémült fejjel bámult.Na erre meg én nevettem el magam.
Egy valami azonban biztos:Ezt a helyzetet egyedül Juvia fogja élvezni
-Akuma senjo! /démon harcmező/-Ekkor egy pillanatra megállt az idő,majd egy arany fénycsóva keretében Gray,Juvia és én eltűntünk.
Egy hatalmas erdő közepén álltam egy lebegő sziklatömbön.Ahogy óvatosan körbe néztem egy jó pár sziklával arrébb Juvia és Gray egy másik lebegő földrészen egyensúlyoztak bizonytalanul.Vigyorogva közelebb ugráltam hozzájuk,de Gray mellém ugorva fogta meg a csuklóm és aggódó tekintettel meredt rám:
-Luna kérlek ne küzdj meg vele!Te is tudod hogyha most harcolsz akkor elveszted a fejed és kinyírod Juviát. Könyörgök ne tedd!
-Áúúú Juvia hol van.....Luna-san és Gray-sama együtt!?Ezt nem hagyhatom!Water Cane!
Már épp válaszolni akartam Graynek,mikor láttam hogy Juvia egy hatalmas víz ostorral hasította ketté a szikla tömböt amin álltunk,így gyorsan átugrottam egy másik föld darabra. Gray azonban már nem volt ilyen ügyes,így egy alacsonyabban lévő kőre zuhant.
-Hová hoztad Juviát? Mi ez a hely!?
-Tudod....ha már ennyire ragaszkodsz a harchoz,akkor arra gondoltam hogy ne romboljuk le a várost,így használtam egy mágiát,amely egy saját magam által kreált harci terepre teleportált minket.Úgyhogy azt ajánlom ne essél le nagyon a sziklákról,mert az erdő csak egy puszta illúzió.Odalent a végtelen mély van.Most pedig inkább azt magyarázd el miért akarsz megölni.-forgattam a szemem cinikusan.
Pontosan tudtam mi az oka rá,de azért kíváncsi voltam a válaszára. Juvia teljesen elpirult,és az ujjaival malmozni kezdett:
-Hát....láttam hogy Gray-sama jobban szereti Luna-san-t,ezért be akarom bizonyítani hogy sokkal jobb vagyok mint te!Gray-sama remélem szurkolsz Juviának!-integetett az említettre,mire az dühösen elkiabálta magát:
-Te hülye meg akarod öletni magad!?Hagyd abba a marháskodást,és ne csinálj baromságot!
-Nyugi Gray visszafogom magam,ne aggódj!-Integettem le neki
-Gray-sama nem hiszi el hogy Juvia nyerni tud?-bőgött Juvia. -Ez is Luna-san hibája!Túl sokat van Gray-sama-val ezért elfelejtette hogy Juvia milyen erős!-nézett rám gonosza.
-Hm...rendben,akkor kezdjük!-vigyorogtam el.-Kinro no ken!/arany farkas ökle/
Ekkor egy hatalmas ökölbe húzott kéz alakú föld darab száguldott Juvia felé.A lány nem nagyon tudott kitérni a mágiám elől,ezért a sziklával együtt ő is teljesen összezúzódott.A teste mindenütt tele volt horzsolásokkal és lila foltokkal,mikor megláttam zuhanni.Egy gyors kézmozdulattal oda irányítottam alá egy földszigetet.
-Látom hogy visszafogod magad!-jegyezte meg cinikusan Gray.
Juvia nagy nehezen felállt.Láttam rajta a harcolni akarást,és hogy ennyi nem elég ahhoz hogy föladja.Pár méterrel arrébb ugráltam tőle,majd vártam a következő támadását.Szinte olvasni lehetett az arcáról hogy most valami nagyon erős támadásra készül,ezért biztonságból elő vettem a dárdámat.
-Whirpool!-indított felém egy hatalmas vízrengeteget.
-Kinro no houkou! /arany farkas üvöltése/
Csak ekkor vettem észre hogy Gray közénk ugrott,így mind a kettőnk csapása őt találta el. Már nem tudtuk eltéríteni a csapásunkat,így egy hatalmas robbanás közepette csak Gray fájdalmas kiáltását hallottam.Gyorsan abbahagytuk Juviával a támadást,és a zuhanó Grayhez ugrottunk.A fiú nem volt eszméleténél,teste csupa zúzódás volt.Aggódva vissza teleportáltuk magunka a városba.
-Luna-san most mit tegyünk?-nézett rám Juvia könnyes szemmel.-Gray-sama miattam fog meghalni?
Láttam az arcán a kétségbe esést,ami aggodalommal töltött el engem is.Gyorsan végig futott az agyamon hogy mi is történt,majd belém csapott az isteni szikra:
-Segíts fölemelni!Wendy majd meg gyógyítja.
Juviával nagy nehezen a vállunkra emeltük a fiút,majd vissza mentünk a céh-be.Hála az égnek Wendy még bent volt,így gyorsan felvázoltam neki a történteket:
-Megteszem ami tölem telik.....de két nagyon erős mágia találta el,így szinte biztos hogy nem fog rögtön helyre jönni.-mondta a szél mágus,majd neki látott a gyógyításnak.
Közben megjött Makarov-mester is és szigorú,dühös tekintettel figyel minket.Külön hívott engem és Juviát is,és kikérdezett minket.Újra elmondtam a történteket,majd Juvia is,végül Makarov-mester egy jó ideig gondolkodott mi legyen velünk. Láttam a szadista tekintetét,ami azt jelenti,hogy a büntetésünkön agyal.
-Mester,kérem ne büntesse meg Luna-sant,nem ő tehet a dologról!-mondta Juvia bűnbánóan.
Őszintének láttam hogy sajnálja a dolgot.Nem akartam hogy egyedül vigye el a dolgot,ezért én is beszálltam:
-Ugyan Juvia, az én hibám hogy egyáltalán bele mentem ebbe az egészben.
-De Juvia volt aki túl reagálta. Tudom hogy Gray-samaval nagyon jó barátok vagytok,és Juvia féltékeny volt. Juvia nagyon sajnálja. Luna megbocsájtasz?
-P..persze.Semmi baj.
Ekkor Makarov-mester összecsapta a tenyerét és büszkén mosolygott ránk.
-Ilyenek az igazi Fairy Tail mágusok! Kiállnak egymásért,és megbocsájtanak egymásnak.Büszke vagyok rátok lányok! A büntetésetek annyi, hogy egy hónapig mind a ketten Gray cselédjei lesztek egy teljes hónapig.Ez azt jelenti hogy kis maid ruhában kell őt mindenhová követni és minden,ismétlem MINDEN kívánságát teljesíteni.
-Jupiiii!Éljen!-örömködött Juvia.
Én már kevésbé örültem a hírnek,sőt egyenesen kirázott a hideg hogy maid ruhában kell járkálnom.Ellenkezni azonban már nem mertem,nem akarom hogy még rosszabb legyen a bünti.
Wendy vidáman odajött hozzánk hogy Gray már föl is ébredt,és kutya baja.Ekkor Makarov-mester súgott valamit Gray fülébe,amitől a fiú kárörvendően kezd rám vigyorogni.Majd mikor a mellettem álló Juviát pillantja meg teljesen lefagyott és rémült fejjel bámult.Na erre meg én nevettem el magam.
Egy valami azonban biztos:Ezt a helyzetet egyedül Juvia fogja élvezni
2014. december 27., szombat
Az új lolita modell
Reggel arra ébredtem,hogy a bolyhos farkincám csiklandozza az orrom így egy hatalmas tüsszentéssel indítottam a reggelt. Happy és Natsu persze még mindig aludt,így nyugisan el tudtam menni és venni egy forró fürdőt.Mikor végeztem a hatalmas tükörbe kezdtem magam nézni és vizslatni a róka füleimet.Emlékszem hogy nagyon régóta vagyok ilyen.....más.Egy hatalmas aranybarna róka démon tanított engem a mágia világ legerősebb technikáira. Chikyu a föld démon volt a mesterem, miután elszöktem otthonról.Évekig tanultam a démon ölő mágiát,melynek a "mellékhatásai" voltak hogy a használó mutálódni kezd,így kaptam róka füleket és farkakat. A farkincám száma a hangulatomtól függően változik,de általában csak egy szokott díszelegni.Na gyorsan föl öltöztem,majd neki láttam a reggeli elkészítésének. Csak egy egyszerű tükör tojást készítettem meg pár bundás kenyeret. Lassan felkeltettem a két álomszuszékot is,majd a kajálás után bementünk a céhbe.Reggel kilenc volt,így nem sokan jöttek ilyen korán.
-Örülök hogy már is visszajöttél Luna!-mosolygott a bárpult mögül Mirajane.
-Öhm....izé én is,bár még igen csak kevés dologra emlékszem.
-Ugyan ne aggódj,hamar rendbe jössz.
Halkan leültem egy asztalhoz,és Natsura vártam.A fiú hozott egy hatalmas köteg papírt és vidáman kezdett bogarászni a feladatok között.Közben én is elolvastam párat,de nem voltak valami érdekesek.Ekkor Gray jött be az ajtón és fáradtan beült mellém.
-'Reggelt!
-Neked is Gray-san.
Egy ideig csöndben üldögéltünk,és próbáltunk valami feladatot keresni.Úgy böngésztük a papírokat,mintha az életünk múlna rajta.Lassan beszállingózott az összes céh tag,így el is kezdődött a hangzavar. Juvia elhívta Grayt beszélgetni,Natsu Lucyval beszélgetett,így én sikeresen egyedül maradtam.Ahogy a többieket néztem beugrott egy ismerős mondat:A Fairy Tail már csak ilyen. Zajos,bajos de a legvidámabb közösség. Mosolyogva figyeltem ahogy Cana megint ivó versenyt nyer a pasik ellen,Gajeel és Levi cukin marakodnak,ahogy Erza szétszedi a fiúkat mielőtt mindent darabokra zúznak. Valahogy minden olyan nosztalgikus élményé vált.Mintha ezer éve ők lennének a családom,s úgy éreztem mintha végre haza értem volna.
-J..jó reggelt Luna-chan!Hapciii!-tüsszögött Lisanna.
-Szia.
-Figyi nagyon lebetegedtem,nem tudnád átvenni a mai fotózást?
-Milyen fotózást?
-A heti mágus magazin a mostani címlapra egy cuki Fairy tail-es lányt szeretne,de én Ko vagyok. És te vagy a legkislányosabb aranyos lány.hapci.
-Nem is tudom....én félek a kamerától,valahogy nem az én stílusom
-Ugyan már simán menni fog!-settenkedett a hátam mögé Natsu.
-Egyet értek.-vigyorgott Gray.
-És sokat is fizetnek érte! Kétszázezer ékkövet kapsz érte.-mondta Lisanna
-Te jó ég milyen sokáig meglenne a lakbérem! Luna-chan ezt el kéne vállalnod!-csatlakozott Lucy is.
A kis genyók,tuti össze beszéltek.Valahogy sejtettem hogy ha ez a két srác eldönt valamit,akkor nekem annyi,így gyorsan felvettem a nyúlcipőt,és rohantam ki a céhből.Már majdnem kint voltam,mikor sikeresen neki rohantam egy nagy jégtömbnek,és eltaknyoltam.Ekkor a pink hajú durván felkapott,átvette Lisannától a fotózásra szánt ruhát,és elcipelt az öltözőig.Én eközben rúg-kapáltam látszólag tök fölöslegesen,majd egyszer csak letett a földre,ekkor azonban Gray fogott le,nehogy elszökjek.Oda jött hozzánk még Erza és Wendy is,akik miután megtudták a feladatomat rögtön lázba jöttek hogy felöltöztethetnek.
-Gondolj csak bele Luna!Mindig nyafogtál nekünk hogy túl alacsony vagy és kicsik a melleid,most bebizonyíthatod hogy ezek ellenére is gyönyörű vagy!Egy 16 éves lánynak muszáj legalább egyszer részt vennie egy fotózáson-vigyorgott Erza.
Most komolyan ilyet fiúk előtt mondani?Erre Natsu és Gray egyszerre fölemelték a karom,és meredten a mellkasomat kezdték bámulni.Pirulva rántottam ki a csuklóm,majd pár lépéssel arréb mentem a két perverztől,a kezemmel pedig összefonva takartam a melleimet.
-Mi is a probléma a méretével?-nézett rám Gray.
-Inkább örülj hogy nem két dinnyét hordasz a mellkasodon mint ez a kettő itt.-vihogott Natsu.
Tessék nekem se kellett több mind a két fiúnak lekevertem egy hatalmas pofont.Az apró kezem nyomai még percekkel később is ott villogtak vérvörösen.Ezután ismét megpróbáltam elmenekülni,de Erza alaposan fejbe vágott egy karddal,így a fiúk ismét le tudtak fogni. Miért engem szívatnak?Miért???? A lányok bekényszerítettek az öltözőbe és...alkottak.Hamar feltűnt,hogy a ruha amit hordok én terveztem. Lisanna mondta hogy direkt neki csináltam még anno,de ezek szerint mégis csak én fogom felvenni ezt is.(én mindig csak a saját magam által tervezett és készített ruhákat hordom) Miután én terveztem,így nem éreztem magam olyan hülyén magam. Egy aranyos habos-babos tengerzöld laza váll alá csúszó fölső,melynek az egyik karja hosszú,a másik rövid, kombinálva egy rózsaszín-fehér kockás rakott mini szoknyával és egy apró barna saruval.Ezt feldobja a kezemen lévő sok rózsaszín karkötő és a hajamban lévő több tucat szívecskés és virágos hajcsat,amit mond a két copfomra feltűzdeltem.Mikor kész lettem,a lányok hümmögve igazítottak rajtam,majd mind végig dicsértek.
-És most mutassuk meg az egész céhnek!-mosolygott Wendy.
-Inkább a halál!-Húztam magamra a függönyt,mire bejött Gray,fölkapott és odavitt Lisannához.
Az egész céh nagyban engem dicsérgetett,ami kicsit zavarba ejtő volt,de mégsem annyira,mint amikor Gray kezdett el tanulmányozni. Párszor körbe járt,megpörgetett,majd megigazítva egy rakoncátlan hajtincsemet ennyit mondott:
-Tökéletes.
-k...köszi.-pirultam el.
Kb 10 perc múlva megjött a fotós Erick is. Eléggé felpörgött srác volt,szinte minden érdekes dolgot lefotózott vagy leírt a jegyzet füzetébe.Pár emberrel gyorsan beállítottak egy rózsaszín csipkés vásznat háttérnek,majd a kezembe nyomott egy rózsaszín fejhallgatót eszköznek,és beállított.Leültetett a ponyvára,és adta az utasításokat:
-Húzd fel a lábaid!A jobb kezedbe fogd a fejhallgatót,és tedd a kezed a térdedre! A bal kezeddel pedig csinálj egy olyan mozdulatot mintha arrébb söpörnéd a hajad. Ez az,nagyon cuki kis lolita lányka vagy!-fotózott rengeteget.
Hála istennek,csak 20 percig szenvedtem,aztán végzett is a fotós.
-Hm most hogy Erik mondta általában tényleg úgy öltözködsz mint egy kis loli lányka!-gondolkodott el Lucy.
-Nos igen mert nagyon szeretem ezeket a cuki rózsaszín dolgokat.-mosolyogtam félénken.-És ezt még jobban feldobja a róka fülem.
Összegezve egész jól éreztem magam,bár még egyszer nem csinálnám ezt a hacacárét végig.
-Na gyere jön a pénteki fagyizás!-Vigyorgott Gray és a kezemet megragadva elindultunk.
Délután négy volt,már kezdett lemenni a nap.Mint mindig most is sokan voltak Fiore utcáin.Valahogy beugrott hogy melyik fagyizóba is megyünk,így nem kellet a fiú mögött mennem,mint aki mutatja az utat. Pár utcán befordultunk,átmentünk a hídon és már ott is voltunk.Vettünk négy gombócot: Én egy vaníliát és pisztáciát,Gray pedig csokit és epret választott.Leültünk a teraszra majd elkezdtünk nyaldosni közben pedig beszélgettünk:
-Nagyon ügyes voltál a mai napon!Ahhoz képest hogy ma pihenni fogsz,szépen bezsebeltél egy jó kis melót.
-Hé azt azért tegyük hozzá hogy ti kényszerítettetek!
-Na ebben van valami.Az emlékeddel hogy állsz?
-Egész jól már nagyjából emlékszem mindenre,de lenne még valami......kérdezhetek tőled?
-Persze nyugodtan.
-Mi történt velem,amitől ennyire beütöttem a fejem?
Gray egy percig eltöprengett,mintha felidézné magában a történteket,majd nagy levegőt véve neki kezdett a mondandójának:
-Na szóval,egy átlagos melónk volt a szomszéd városban,mikor egyszer csak a semmiből feltűnt Achnologia......Majdnem elpusztította az egész várost,amikor te elteleportáltad egy kihalt helyre és megküzdöttél vele.A sárkány elmenekült,téged pedig holtan találtunk meg.....a harcotok kipusztított két erdőt és egy hegyet,így könnyen megtaláltunk.Ha Laxus nem jár épp arra és nem éleszt fel téged.....akkor már nem lennél köztünk.....Sajnálom,nem tudtalak megvédeni.-szorult ökölbe a keze.
-Ugyan nem te tehetsz róla,én voltam túl nagyképű,mert azt hittem egyedül is legyőzöm-fogtam meg Gray kezét.-Inkább én tartozom bocsánatkéréssel,amiért mindig csak bajt csinálok.
-Ugyan már,ez egy mágus dolga:megvédeni az embereket!-cirógatta meg a fejemet,majd elindultunk.
Észre se vettem,hogy a cukrászda óta kézen fogva sétálgattunk,az meg pláne nem tűnt fől hogy valaki figyel,míg valaki egy vízi mágiával felénk támadt.
-Gray-sama csak Juviáé! Luna küzdj meg Juviával!-nézett rám a lány fenyegetően,majd egy újabb támadáást indított felém....
-Örülök hogy már is visszajöttél Luna!-mosolygott a bárpult mögül Mirajane.
-Öhm....izé én is,bár még igen csak kevés dologra emlékszem.
-Ugyan ne aggódj,hamar rendbe jössz.
Halkan leültem egy asztalhoz,és Natsura vártam.A fiú hozott egy hatalmas köteg papírt és vidáman kezdett bogarászni a feladatok között.Közben én is elolvastam párat,de nem voltak valami érdekesek.Ekkor Gray jött be az ajtón és fáradtan beült mellém.
-'Reggelt!
-Neked is Gray-san.
Egy ideig csöndben üldögéltünk,és próbáltunk valami feladatot keresni.Úgy böngésztük a papírokat,mintha az életünk múlna rajta.Lassan beszállingózott az összes céh tag,így el is kezdődött a hangzavar. Juvia elhívta Grayt beszélgetni,Natsu Lucyval beszélgetett,így én sikeresen egyedül maradtam.Ahogy a többieket néztem beugrott egy ismerős mondat:A Fairy Tail már csak ilyen. Zajos,bajos de a legvidámabb közösség. Mosolyogva figyeltem ahogy Cana megint ivó versenyt nyer a pasik ellen,Gajeel és Levi cukin marakodnak,ahogy Erza szétszedi a fiúkat mielőtt mindent darabokra zúznak. Valahogy minden olyan nosztalgikus élményé vált.Mintha ezer éve ők lennének a családom,s úgy éreztem mintha végre haza értem volna.
-J..jó reggelt Luna-chan!Hapciii!-tüsszögött Lisanna.
-Szia.
-Figyi nagyon lebetegedtem,nem tudnád átvenni a mai fotózást?
-Milyen fotózást?
-A heti mágus magazin a mostani címlapra egy cuki Fairy tail-es lányt szeretne,de én Ko vagyok. És te vagy a legkislányosabb aranyos lány.hapci.
-Nem is tudom....én félek a kamerától,valahogy nem az én stílusom
-Ugyan már simán menni fog!-settenkedett a hátam mögé Natsu.
-Egyet értek.-vigyorgott Gray.
-És sokat is fizetnek érte! Kétszázezer ékkövet kapsz érte.-mondta Lisanna
-Te jó ég milyen sokáig meglenne a lakbérem! Luna-chan ezt el kéne vállalnod!-csatlakozott Lucy is.
A kis genyók,tuti össze beszéltek.Valahogy sejtettem hogy ha ez a két srác eldönt valamit,akkor nekem annyi,így gyorsan felvettem a nyúlcipőt,és rohantam ki a céhből.Már majdnem kint voltam,mikor sikeresen neki rohantam egy nagy jégtömbnek,és eltaknyoltam.Ekkor a pink hajú durván felkapott,átvette Lisannától a fotózásra szánt ruhát,és elcipelt az öltözőig.Én eközben rúg-kapáltam látszólag tök fölöslegesen,majd egyszer csak letett a földre,ekkor azonban Gray fogott le,nehogy elszökjek.Oda jött hozzánk még Erza és Wendy is,akik miután megtudták a feladatomat rögtön lázba jöttek hogy felöltöztethetnek.
-Gondolj csak bele Luna!Mindig nyafogtál nekünk hogy túl alacsony vagy és kicsik a melleid,most bebizonyíthatod hogy ezek ellenére is gyönyörű vagy!Egy 16 éves lánynak muszáj legalább egyszer részt vennie egy fotózáson-vigyorgott Erza.
Most komolyan ilyet fiúk előtt mondani?Erre Natsu és Gray egyszerre fölemelték a karom,és meredten a mellkasomat kezdték bámulni.Pirulva rántottam ki a csuklóm,majd pár lépéssel arréb mentem a két perverztől,a kezemmel pedig összefonva takartam a melleimet.
-Mi is a probléma a méretével?-nézett rám Gray.
-Inkább örülj hogy nem két dinnyét hordasz a mellkasodon mint ez a kettő itt.-vihogott Natsu.
Tessék nekem se kellett több mind a két fiúnak lekevertem egy hatalmas pofont.Az apró kezem nyomai még percekkel később is ott villogtak vérvörösen.Ezután ismét megpróbáltam elmenekülni,de Erza alaposan fejbe vágott egy karddal,így a fiúk ismét le tudtak fogni. Miért engem szívatnak?Miért???? A lányok bekényszerítettek az öltözőbe és...alkottak.Hamar feltűnt,hogy a ruha amit hordok én terveztem. Lisanna mondta hogy direkt neki csináltam még anno,de ezek szerint mégis csak én fogom felvenni ezt is.(én mindig csak a saját magam által tervezett és készített ruhákat hordom) Miután én terveztem,így nem éreztem magam olyan hülyén magam. Egy aranyos habos-babos tengerzöld laza váll alá csúszó fölső,melynek az egyik karja hosszú,a másik rövid, kombinálva egy rózsaszín-fehér kockás rakott mini szoknyával és egy apró barna saruval.Ezt feldobja a kezemen lévő sok rózsaszín karkötő és a hajamban lévő több tucat szívecskés és virágos hajcsat,amit mond a két copfomra feltűzdeltem.Mikor kész lettem,a lányok hümmögve igazítottak rajtam,majd mind végig dicsértek.
-És most mutassuk meg az egész céhnek!-mosolygott Wendy.
-Inkább a halál!-Húztam magamra a függönyt,mire bejött Gray,fölkapott és odavitt Lisannához.
Az egész céh nagyban engem dicsérgetett,ami kicsit zavarba ejtő volt,de mégsem annyira,mint amikor Gray kezdett el tanulmányozni. Párszor körbe járt,megpörgetett,majd megigazítva egy rakoncátlan hajtincsemet ennyit mondott:
-Tökéletes.
-k...köszi.-pirultam el.
Kb 10 perc múlva megjött a fotós Erick is. Eléggé felpörgött srác volt,szinte minden érdekes dolgot lefotózott vagy leírt a jegyzet füzetébe.Pár emberrel gyorsan beállítottak egy rózsaszín csipkés vásznat háttérnek,majd a kezembe nyomott egy rózsaszín fejhallgatót eszköznek,és beállított.Leültetett a ponyvára,és adta az utasításokat:
-Húzd fel a lábaid!A jobb kezedbe fogd a fejhallgatót,és tedd a kezed a térdedre! A bal kezeddel pedig csinálj egy olyan mozdulatot mintha arrébb söpörnéd a hajad. Ez az,nagyon cuki kis lolita lányka vagy!-fotózott rengeteget.
Hála istennek,csak 20 percig szenvedtem,aztán végzett is a fotós.
-Hm most hogy Erik mondta általában tényleg úgy öltözködsz mint egy kis loli lányka!-gondolkodott el Lucy.
-Nos igen mert nagyon szeretem ezeket a cuki rózsaszín dolgokat.-mosolyogtam félénken.-És ezt még jobban feldobja a róka fülem.
Összegezve egész jól éreztem magam,bár még egyszer nem csinálnám ezt a hacacárét végig.
-Na gyere jön a pénteki fagyizás!-Vigyorgott Gray és a kezemet megragadva elindultunk.
Délután négy volt,már kezdett lemenni a nap.Mint mindig most is sokan voltak Fiore utcáin.Valahogy beugrott hogy melyik fagyizóba is megyünk,így nem kellet a fiú mögött mennem,mint aki mutatja az utat. Pár utcán befordultunk,átmentünk a hídon és már ott is voltunk.Vettünk négy gombócot: Én egy vaníliát és pisztáciát,Gray pedig csokit és epret választott.Leültünk a teraszra majd elkezdtünk nyaldosni közben pedig beszélgettünk:
-Nagyon ügyes voltál a mai napon!Ahhoz képest hogy ma pihenni fogsz,szépen bezsebeltél egy jó kis melót.
-Hé azt azért tegyük hozzá hogy ti kényszerítettetek!
-Na ebben van valami.Az emlékeddel hogy állsz?
-Egész jól már nagyjából emlékszem mindenre,de lenne még valami......kérdezhetek tőled?
-Persze nyugodtan.
-Mi történt velem,amitől ennyire beütöttem a fejem?
Gray egy percig eltöprengett,mintha felidézné magában a történteket,majd nagy levegőt véve neki kezdett a mondandójának:
-Na szóval,egy átlagos melónk volt a szomszéd városban,mikor egyszer csak a semmiből feltűnt Achnologia......Majdnem elpusztította az egész várost,amikor te elteleportáltad egy kihalt helyre és megküzdöttél vele.A sárkány elmenekült,téged pedig holtan találtunk meg.....a harcotok kipusztított két erdőt és egy hegyet,így könnyen megtaláltunk.Ha Laxus nem jár épp arra és nem éleszt fel téged.....akkor már nem lennél köztünk.....Sajnálom,nem tudtalak megvédeni.-szorult ökölbe a keze.
-Ugyan nem te tehetsz róla,én voltam túl nagyképű,mert azt hittem egyedül is legyőzöm-fogtam meg Gray kezét.-Inkább én tartozom bocsánatkéréssel,amiért mindig csak bajt csinálok.
-Ugyan már,ez egy mágus dolga:megvédeni az embereket!-cirógatta meg a fejemet,majd elindultunk.
Észre se vettem,hogy a cukrászda óta kézen fogva sétálgattunk,az meg pláne nem tűnt fől hogy valaki figyel,míg valaki egy vízi mágiával felénk támadt.
-Gray-sama csak Juviáé! Luna küzdj meg Juviával!-nézett rám a lány fenyegetően,majd egy újabb támadáást indított felém....
![]() |
| címlapfotó |
2014. december 26., péntek
Ki vagyok én?
![]() |
| Luna Lates |
Mikor kinyitom a szemem egy fiú nézett rám aggódó tekintettel. Szőke haja borzasan állt össze-vissza,bal szemén hatalmas seb hej éktelenkedett,melyből könnycseppek szivárogtak az arcomra.
-Luna csak hogy élsz!-borult rám egy másik srác.
Borzas rózsaszínhaja puhán érintette az arcomat,fehér sálja és a felső teste teljesen hozzám dörgölődzött,szinte éreztem a forróságot amit a bőre árasztott.
-Ki..ki vagy te?-löktem el az ismeretlen fiút,majd pár centivel arrébb húzódtam mindenkitől. Az a mindenki a két fiún kívül egy lányt és még egy fiút jelentett. A lánynak hosszú vörös haja volt,ami takarta az egyik szemét,mégis láttam az ott csillogó könnyeket.A fiú szintén aggódó fejjel nézett engem,én viszont nem az arcát néztem....valahogy sokkal érdekesebb volt a meztelen kocka hasa.....vagy nem is érdekes.....inkább bizarrnak mondhatnám ebben a szituációban.
-Ti meg kik vagytok?-kérdeztem meg újra.
Mind a négyen gondterhelten összenéztek,majd mintha a szemükkel kommunikáltak volna a vörös hajú lány odajött hozzám és leült.
-Nyugalom,nem lesz semmi baj!Valószínűleg beütötted a fejed,és egy kisebb amnéziád lehet.Én az egyik barátod vagyok Erza. Gyere beviszünk egy kórházba.Ott majd az orvosok kitalálják,hogy hogyan szerezzék vissza az emlékeidet.-nyújtotta barátian a kezét.
Valami azt súgta bennem hogy megbízhatok ezekben az emberekben,így elfogadtam Erza kezét,és segített felállni.Egy lépés után egyből összeestem, Borzalmas fájdalom hasított minden porcikámba. Fájdalmasan felnyögtem,és elvesztettem az egyensúlyom.Ekkor a fekete hajú fiú rögtön mellém ugrott és a karjaiba emelt.
-Elég rossz állapotban vagy,végül is Laxus a halálból hozott vissza.Nem csodálom hogy járni se tudsz.-vigyorgott keserűen.
-Köszi hogy elkaptál......izé....
-Gray vagyok.
-Öhm és én ki vagyok?
-Luna Lates a Fairy tail egyik legerősebb mágusa!-ugrott oda a pink hajú srác és vigyorogva engem bámult.-Mellesleg én Natsu vagyok.Rám ugye emlékszel?
-.....Nem.-bámultam a semmibe zavarodottan.
Nem értettem az égvilágon semmit.Olyan üresnek éreztem magam.Elfelejtettem a barátaimat,a családomat.....egyedül egy furcsa farkas démonra emlékszek,aki megtanított egy speciális mágia típust.Ezen kívül nuku. Fogalmam sem volt mit kéne tennem.Egyedül csak abban tudok reménykedni hogy hamar rendbe fogok jönni. Hirtelen megint belém hasított a szörnyű fájdalom.Nem bírtam tovább és elvesztettem az eszméletemet.
Mikor ismét magamhoz tértem egy pihe-puha ágyban találtam magam.A sebeim már egyáltalán nem fájtak,be voltak kötözve,viszont nem voltam egyedül.Vagy húsz ember figyelt aggódó tekintettel.Ezek mind a barátaim lennének?-gondolkodtam el,majd nagy nehezen fölültem. Mindenki árgus szemekkel figyelte mit csinálok,én meg kérdőn néztem vissza rájuk.
-Öhm....izé....Erza-san ezek meg kicsodák?-böktem az első ismerős arcra akit kiszúrtam.
Erre majdnem az egész társaság dobott egy hatalmas nagy hátast a döbbenettől.
-De hát ez tényleg mindent elfelejtett! Erzával sosem lenne olyan tisztelettudó hogy -san-nak hívja.-kapott frászt egy szőke hajú lány.
-Lucy nyugodj már le,így csak a szívrohamot hozod rá!-adott Gray egy tockost a szöszinek,aki felháborodottan elkezdett vitázni a sráccal.
-Ne aggódj Luna, a doki szerint pár héten belül vissza fognak jönni az emlékeid.-mondta Laxus.-de egy kicsit azért rásegítünk!
Ekkor két lány jött az ágyam mellé. A magasabb egy szemüveges kis okoska beütésű hamvas kék hajú volt,az alacsonyabb pedig egy kis félénk derékig érő királykék hajú lány volt.
-Szia Luna,tudom hogy nem emlékszel semmire, úgyhogy bemutatkozok:én Wendy vagyok,ő pedig Levy. És megpróbáljuk visszahozni az emlékeidet. Jó?
-R...rendben-mondtam bizonytalanul,majd visszafeküdtem az ágyamba.
Wendy az apró kezeit a homlokomra tette,majd koncentrálni kezdett.Csikizett a mágia amivel gyógyított.Közben Levy is csinált valami varázslatot.Kicsit ilyen számrendszerre emlékeztetett de nem igazán tudtam mit csinál.Pár perc után Wendy levette a kezét rólam,majd megkönnyebbülve sóhajtott egyet:
-Ne aggódj Luna szerencsére nem olyan súlyos az amnéziád,így hamar befognak ugrani a dolgok,nem lesz baj,max egy-két nap és kutya bajod se lesz.-őszinte volt a mosolya,mégis valami rossz előérzetem volt.
A többiek éljenezve kezdtek neki az 'újabb' bemutatkozásnak.Ezután kiengedtek a kórházból,így indulhattam......fogalmam sincs hova.
-Gyere Luna,haza kísérlek!-mondta Gray.
Bólintottam egyet,majd elindultam a fiú után.Útközben egy ismerős arccal találkoztam.Az egyik lány a kórházból Juvia.
-Gray-sama hát ti meg hova mentek?-vigyorgott Juvia.
-Haza kísérem.-vonogatta meg a vállát Gray.
-Elrabolhatom Lunát egy percre?-kérdezte a lány,de ezzel a mozdulattal el is rángatott jó tíz méterre. -Tudom hogy nem emlékszel semmire,pont ezért elmondom neked:Gray-sama az enyém!Ne merészelj rámászni!!!-vágott ijesztő képet.
-Rendben....értettem,-nyeltem nagyot.
-Akkor minden rendben.Remélem hamar visszajönnek az emlékeid,szia!-váltott hirtelen vidámabb hangsúlyt Juvia majd elment.
Én visszabaktattam Grayhez,ő pedig mutatta az utat.Mikor beléptem a saját lakásomba beugrott pár emlék. A nappaliban töltött sok olvasást,a dolgozószobám,ahol a saját ruhakölteményeimet megálmodom,a vidám rózsaszín hálószobám ahol mindenféle cukiságot gyűjtögetek. A házzal kapcsolatban minden emlékem visszajött.Hogy minek hol a helye,mi hol van.
![]() |
| A házam |
-Natsu-san!?Te meg mit csinálsz?És mi ez a repülő izé?-mutattam a kék bigyóra.
-Ohh szia Luna!Tudod megéheztem,és gondoltam átjövök mára hozzád,mindig megengeded.És a kis macska meg Happy,gondolom rá se emlékszel.
-Aye!Neko-chan te tényleg nem emlékszel semmire
-Hee?Ez....beszél!!!-ijedtem meg.-ki az a 'Neko-chan'?
-Mindig így szokott téged hívni.-mondta a rózsaszín hajú,majd lehuppant a kanapéra.
közben Gray is bejött és ahogy Natsura nézett.....az olyan volt kb hogy "Ha nem húzol el most azonnal kinyírlak" kifejezés...na értitek,szóval látszott hogy nem örül neki.
-Hé ez a szerencsétlen elvesztette az emlékeid erre a szívbajt hozod rá és kizabálod a hűtőjét?
-Most mi bajod van jég pofa? Wendy azt mondta hamar rendbe jön.És azért is jöttem hogy segítsek neki emlékezni.
-Az nem jogosít arra hogy betörj a házába forró fej királyfi!
-Na jó most megverlek hülye gyerek!
Ekkor már képtelen voltam bírni ezt a vitát és mind a kettőt a fülénél fogva elcibáltam őket egymástól:
-Na jó elég legyen már!Nem bírom elviselni hogy ti nonstop ölitek egymást,már totál kiakaszt!-ordítottam el magam.-Kérjetek szépen bocsánatot!
-Bocsánat!-vinnyogtak kórusban.
-Fiúk....emlékszem rátok!-kiáltottam fel boldogan.-rád is emlékszem ám Happy!
-Tényleg?Akkor már minden visszajött.-nézett rám komolyan Gray.
-Nem,még tele vagyok homályos képekkel,de nagyjából stimmelnek a dolgok.
-Szuper!Akkor ennek örömére vállalhatnánk munkát holnap!Mit szólsz Luna?
-Rendben!De én választok!-örömködtem.
-V..várj nem kéne pihenned még egy kicsit?
-Hm....talán igazad van,de akkor legalább hagy menjek be a céh-be,hátha emlékezni fogok a többiekre!-néztem Grayre kutya szemekkel.
-Jó legyen,de csak akkor ha egész nap velem leszel.Kell valaki aki vigyáz rád!-simogatta meg a fejem.
-O...oké!
-ÚÚÚÚÚÚ Gray és Neko-chan randiznak grrrrrr!-nézett kajánul Happy.
-De...mi...nem is!!!-próbáltam tagadni, Natsu és Happy azonban együtt kuncogva sutyorogtak,így rám sem hederítettek.
Gray azonban legnagyobb meglepetésemre pirultan elköszönt,majd gyorsan lelépett. Natsu kitalálta hogy ma velem alszik,amit szó szerint kell érten.miután lefürödtem,vacsiztam és pizsit húztam bebújtam az ágyamba,Natsu pedig mellém feküdt.Hamar elaludt,így én magamra maradtam a gondolataimmal.
Még mindig homályosak a képek,de legalább a két fiúra emlékszek....Natsu olyan számomra mint a testvérem,épp ezért vagyunk olyan sokat együtt.Kiskorunkban sokat edzettünk együtt,így hamar barátok lettünk.Illetve sokat beszélgettünk az eltűnt mesterünkről egymásnak. Natsuval mindig is könnyen ment a beszélgetés.Neki könnyű megnyílni,és ha segíteni nem is tud mindig végig hallgat és tanácsokat ad.Gray pedig.....Na igen a srác akibe belezúgtam. Hogy mióta is? Emlékszem pár évvel ezelőtt az egyik munka során a hegyekbe hatalmas hószörnyetegekkel harcoltunk,mikor beszakadt alattam a jég,és a vízbe estem.Gray volt az aki megmentett.De nem akárhogyan.Annyi víz került a tüdőmbe,hogy szájból-szájba lélegeztetésre volt szükségem. Utána elkezdtünk egyre többet együtt lógni,megismertük egymást,és hipp-hopp egyszer csak azt éreztem hogy szerelmes vagyok. Gray nagyon jó fej,és egy igazi álom pasi! Na nem csak azért mert jól néz ki.Szeret olvasni,dalokat ír és gitározik.Ezen kívül ő tanított meg korcsolyázni.És bevezettük minden pénteken a délutáni közös fagyizást is. Bár Natsu mindig is fújt Grayre na meg ő is rá (franc se tudja miért,valami pasi logika) de amikor én is ott voltam megpróbáltak kímélni engem a hülyeségektől.
Jaj remélem a többiekre is hamar emlékezni fogok.....-hajtottam álomra a fejem.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)







